Lufi és az elcserélt születésnap [antikvár]

1. Segítsége kamaszodom! Mostanában mindenki azt hajtogatja, hogy kamaszodom. Ha véletlenül otthon felejtem a történelemfíize-temetj és egyest kapok miatta, akkor anyu nem azt mondja, hogy „Micsoda igazságtalanság!", hanem megnézi a tájékoztató füzetemben az elégtelent, szomorúan rám tekint, és azt sóhajtja, hogy ez is csak azért van, mert kamaszodom. És amikor ezek után kifejtem neki, hogy Márta néni egyáltalán nem jó tanár, mert ő nem is a tudásomra kíváncsi, csak a füzetemre, pedig én egész éjjel Julius Caesart meg a Nyugatrómai Birodalom bukását magoltam, a Spartacus-fel-kelésről már nem is beszélve, akkor nagymama besiet a konyhából, és rám szól, hogy ne szemtelenkedjek anyuval, és még fejcsóválva hozzáteszi, hogy ez is csak azért van, mert kamaszodom. És amikor megkérem aput, hogy magyarázza el a matekot, mert másnap nagydolgozatot írok a tizedes törtekből, akkor ahelyett, hogy szépen leülnénk az íróasztalomhoz, és átvenné velem az anyagot, idegesen kiabálni kezd, hogy én mindig az utolsó pillanatban szólok neki, és mindig akkor, amikor BL-meccs megy a tévében. Aztán persze még mérgesen azt is hozzáteszi, hogy ez is csak azért van, mert kamaszodom. És amikor ezek után éjfélig görnyedek a matekfüzetem fölött, mert nem szeretnék másnap egyest