Maczkó úr útnak indul (rossz állapotú) [antikvár]

Részlet a könyvből:Maczkó úr első utazása. Maczkó tekintetes úr egy reggel kezébe vette a sétabotot és elment megnézni terjedelmes úri birtokát. Először fölkereste a kerti méheket, akik nagyon szorgalmasan döngicséltek a köpüben. Egy méhecske mindjárt előállt, levette fejéről a sipkát és így köszöntötte az érkezőt! - Hozta isten, tekintetes uram! - Magam is igyekeztem, kedves szógám! - felelt Maczkó úr. - Hát hogy folyik a munka? - Köszönjük gazd'uram, szives kérdését. Dolgozgatunk, énekelünk. - Milyen lesz a termés? - Ha Isten segít, szállítunk az urasági udvarba három hordó lépes mézet. Az éjjel is nagyon jó harmathullás volt. Maczkó úr szíves elismerést dörmögött a foga közt és tovább baktatott a vadméhekhez az erdőbe. Egy nagypotrohu méh ott pipázott egy erdei liliomon és óvatosan figyelt a többi méhekre. Ez volt Maczkó úr öregbérese a méhnépség közt. Néha nagyot zümmögve kiabált rá egy-egy lusta szárnyas munkásra, máskor meg, amint észrevette, hogy valamelyik pákosztos az édes mézen nyalakodik, hozzá repült és jól a nyaka közé sózott a pipaszárral. Nagyon hűséges szolga volt a potrohos méh.