Malac Karcsika és a kislibák [antikvár]

MALAC KARCSIKA É$ A KISLIBÁK Malac Karcsika és barátja Teknőc Ervin kavicsokat gyűjtöttek a tópart közelében. iVlár egy nagy halom kavics összegyűlt, amikor malacka megkérdezte a barátjától: - Szerinted mihez kezdjünk ezzel a temérdek kaviccsal? - Építsünk homokvárat, és rakjuk ki vele az oldalát - javasolta a teknőc. - Ááá! Az olyan uncsi - fanyalgott malacka. - Inkább dobáljuk meg a tóban úszkáló kislibákat! Teknőc Ervin meghökkent. - Nem lesz abból baj? - kérdezte bizonytalanul. - Ugyan! - legyintett malacka - a libák majd kiúsznak a vízből, ha nem tetszik nekik ez a játék. Ebben meg is egyeztek. Fogták a halom kavicsot és futottak vele a tópartra. Ott letelepedtek, és dobálni kezdték a kislibákat. - Gá-gá! Mama! Gá-gá! Papa! - kiáltoztak riadtan a védtelen kis állatok. Malacka és teknőc nagyokat nevettek a libák félelmén, és még sűrűbben dobálták őket, ám egy termetes kavics az egyik kislibának éppen a fejecskéjét találta el. A kisliba egy hang nélkül belefordult a vízbe, testvérei riadt gágogással menekültek ki a tóból. - Most mit csináljunk? - nézett malacka ijedten az elmerülő kisliba után. - Hozzuk ki a partra, mert megfullad szegényke - mondta teknőc. - De én nem tudok úszni - vallotta be Malac Karcsika.