Manó-hangok, tündér-rímek [antikvár]

Bokrok alján megbújik Egy illatos kis ibolya. Nem látod, de elárulja őt Különös illata. Bársony szirma olyan lila, Mint tengereknek hűs mélye. Szára karcsú, mégis erős: Ellenáll viharnak, szélnek. Lassan bújik ki a földből. Nyakát nyújtja, óvatos. De ha kinn van, arca derül: „Nézzetek meg, itt vagyok!" Szirmai lágy táncot járnak Hűs szellő fuvallatára. Nevetése fel-fel hangzik, S messze száll a hegy csúcsára.