Manódombi huncutok [antikvár]

Részlet:"Szepi és Bogyó izgatottan ébredtek. Eljött a nagy nap. Ma végre ők is részt vehetnek a nagy ünnepen, végre megtudhatják, milyen is a Pillangók éjszakája. Tavaly is ott szerettek volna már lenni, de Mamóca azt mondta: -Még kicsik vagytok, de talán majd jövőre... És most itt van a jövőre! Ráadásul Soma megkérte őket, hogy segítsenek a díszítésben. Soma Puszpáng szabó segéde volt, és minden évben őrá bízták a tér feldíszítését. Az idén úgy gondolta, megkérdezi a három manógyereket, van-e kedvük segíteni felaggatni a díszeket, elrendezni a teret az ünneplők számára. Szepi és Bogyó boldogan beleegyeztek. A reggelit is csak amúgy kutyafuttában kapták be, s máris rohantak. -Ebédre mákos gombóc lesz! - kiáltott utánuk Mamóca, de ők már nem hallották. -Itt vagyunk, nem késtünk el? - kérdezték egyszerre, amikor Soma ajtót nyitott. -Nem, van időnk bőven - mondta Soma. Tudta, hogy három lelkes segítőtárssal időre elkészülnek. -Megjöttem, ugye nem késtem el? - lépett be Pongó kipirulva. -Nem kell aggódni, éppen most indulunk - nyugtatta meg Soma a harmadik segédet."