Marcell és a kiskáptalan [antikvár]

I. Marcell édesapja kezét figyelte, A fullasztó melegben az apa előbb felhajtotta ingének az ujját, sovány; karjai most fürgébbeni mozogtak. Könyöke előre, hátra forgott, ahogyan a piros követ rekeszébe illesztette és utána foglaló szerszámával körülkanyarította. Két mozdulat és az apró rubin véglegesen megkapta helyét a fülbevaló .nagy köve körül. — Igen Most össze kell majd szedned magad — suttogta az apa és újabb piros követ ültetett a foglalatba. — A papok szigorúan tanítanak. Nem bizlos, hogy itt is jeles leszel, mint Pesten. De ezt az évet majd osak kibírod valahogyan Marcell közelebb hajolt az asztalhoz, A ^iófa levelei közül a szerszámok fölé esett a napsugár kis foltja és a kövek elevenen csillogtak. — Csak már túl lennék a negyediken. , — Mit nyafogsz? Mindennek eljön a maga ideje. Ha kikerülsz az iskolából, utána majd mindig visszakívánkozol — Ugyan, apa Ne légy már ilyen maradi! Azt hiszem, bátyám nem kívánkozik vissza a gimnáziumba. Kalocsán nagyon jól érzi magát a cégnél Marcell kihúzta a derekát és arra gondolt, hogy bátyjának mennyire jól megy a dolga Kalocsán. Autón jár ki a Dunához, úszónadrágban sütkérezik az uszály tetején és ; együtt eszik a kormányossal meg a hajóslegénnyel, A mérleg mellett nincs semmi dolga, csak a számokat írja az: átvételnél. Mégis csak valaki. Nem kezdő állás, ha az ember a „Schreiber D, és Fiai" cég kirendeltségének főkönyvelője. Ha ügyesen dolgozik, öt év múlva Kalocsán új cég nyithatja meg a raktárát, „Kemenes Testvérek Gabona-