Mária-legendák [antikvár]

Részlet a könyvből: Sok, sok idő előtt a Fertő tavának vidékét sűrű erdőség fedte. Óriás tölgyek, hatalmas bükkfák lombos koronája, sudárnövésű vörös fenyők örökzöld kúpja tört ég felé, csendes, háborítatlan nyugalomban sorakozott egymás mellé. A hatalmas törzseket százéves indák, karvastagságú borostyánok folyták körül, az odvakban zöld moha tenyészett. A földet buja növényzet, a páfrányok tömkelege borította, a fák tövében a gombák ezerágú családja telepedett meg. Itt-ott megszakadt a hatalmas fák végtelennek látszó láncolata s ezt a helyet mohó növésű, dús lombozatú bokrok tüskés, apró karjai siettek maguknak biztosítani. Az egész nagy rengeteg egybefolyni látszott, egyetlen nagy családot alkotott. Mintha a növényvilág nagy véd- és dacszövetséget kötött volna egymással, oly szorosan borult lomb lombra, ölelkezett ág ággal, oly erősen fonódott össze gally az indával.