Marika [antikvár]

Részlet a könyvből: A szérűről hajnal óta behallatszik a kastélyba a cséplőgép dohogása. Alig több az ablakon vergődő dongó zümmögésénél, de szűnni nem akaró, monoton hang, a városi ember idege felborzolódik tőle. A vendégszobák lakói fülükre húznák a takarót, ha nem volna máris fülledt meleg. Mit tegyenek? Föl kell kelni. A verandán egy órája vár a reggelire terített asztal. A letakart kalács, leborított méz, szorosan zárt vajtartó, befödött tejes- és kávéskanna csábító illata megőrjíti a legyeket, a méheket. Rajban szállnak, keringenek, felröppennek, visszatérnek, zúgolódva dongnak a legyek. Szapora lábakkal apróznak fölfelé az üvegtartók oldalán a méhek, leródliznak s újból kezdik a mászást fölfelé, rést keresnek, vagy egy cseppet, hogy a dézsmálást elkezdjék.