Maris [antikvár]

Részlet: A déli nap forrón tüzött a földre és még a szellő is, amely gyengén meg-megremegtette a nyárfák ezüstös leveleit, meleg fuvalatként csapott az utasok arcába. Meleg volt. Az utszéli pocsolyák beszáradtak és a máskor kátyus, vizes foltokkal tarkított országuton hatalmas porfellegek uszkáltak. Mert bár déli hévvel sütött a nap és a déli órák szokatlanok voltak nyáridőben a továbbhaladásra, az országutat megfekvő port most mégis magasra kavarták az apró, ponyvákkal betakart szekérkék. És hát Fehérvár felé népes volt az országos utja. Most is magasra verte az ut porát a ponyvás szekér. Tőt bajuszu ember ült a bakon és csöndes fejbólogatással hallgatta a piros fejkendős asszony gyors beszédét: