Matched [antikvár]

Első fejezetMerre induljak a sötét éjszakában, most, hogy végre tudok repülni? Szárnyaim nem fehér, tollas angyalszárnyak, hanem zöld selyemből vannak. A legkisebb fuvallat hatására remegni kezdenek. Engedelmesen követik mozdulataimat a levegőben. Nem félek se a hátam mögött lévő sötétségtől, se a szemem előtt ragyogó csillagoktól.Mosolygok magamon, amiért ilyen ostoba dolgokról álmodozom. Az ember persze nem tud repülni, de a Társadalmunk létrejötte előtti időkben élők történeteket találtak ki repülni tudó, emberszerű lényekről. Egyszer én is láttam egy angyalokat ábrázoló festményt. A fehér szárnyú, aranyglóriát viselő teremtmények mintha maguk se értették volna, hogy a festő miért bigy-gyesztette őket a kék égre és lábuk miért nem ér le a földre. Angyalok sohasem léteztek, csupán a képzelet szülöttei. Ma este mégis könnyű megfeledkezni erről a tényről. A légi vonat oly könnyedén suhan el a csillagok között, a szívem pedig oly szaporán ver, hogy én is bármelyik pillanatban fel tudnék röppenni az ég felé, akár egy angyal.-Min mosolyogsz? - kérdezi Xander.-Mindenen - válaszolom, és közben elsimítok egy gyűrődést zöld selyemruhámon. Már olyan rég óta várom, hogy eljöjjön végre a nagy Párosító Bankett napja. Itt láthatom először a jövendőbeli féqemet, itt tudhatom meg, hogy hívják.Számolom a perceket. Bármilyen gyorsan is száguld a légi vonat, nekem ez a sebesség mégis nagyon lassúnak tűnik.7