Mátyás király lantosa [antikvár]

Részlet a könyvből: Jánoska komor arccal terelgette hazafelé a libákat. Időnként hátraszólt Biri húgának, aki könnyeivel áztatta kötényét: - Ne ríjj már no! Nem lesz baj! De nem sok meggyőződéssel mondta. Lenszőke haja összeráncolt homlokába hullt és maga is szigorúan pillantgatott hol a zokogó kislányra, hol a libákra, melyek közül hiányzott a kisebbik gúnár. Birike sokáig maradt el a réten. Végre édesanyjuk utána küldte Jánoskát, hogy hozza már haza Birikét meg a libákat. Ekkor derült ki, hogy a kislány nem mert hazakerülni, mert hiányzott a kisebbik gúnár. Róka ragadta el vagy héja tépte szét vagy talán rossz emberek csenték el - ki tudná megmondani! Talán kalandozni, világot látni indult s beleakadt valahol a bozótba. Hiába minden, oda volt a kisebbik gúnár és Birike könnyeivel itatta az egereket. Már beértek a faluba. A ludak gágogva rohantak előre, csapkodtak a szárnyukkal és toronymagasra verték fel az utca porát. A nádfedelű vályogházak mintha kérdő, szemrehányó tekintettel mondogatták volna: Birike, Birike, hol a kisebbik gúnár?