Matykó király a lakatlan szigeten [antikvár]

Részlet: De rossz volt Matykónak a börtönben! Nem is annyira rossz, mint inkább szűkös. Szűkös és unalmas. Mert ha az ember a kivégzésére vár a börtönben, egyáltalán nem unatkozik. De Matykó arra várt, hogy egy lakatlan szigetre küldjék. Csak várt és várt. Úgy volt, hogy két hét múlva elviszik, de már három hét is eltelt - és nem történt semmi. A három király ugyanis, aki fogságba ejtette, sehogyan sem tudott megegyezni. A fiatal király egyáltalán nem rejtette véka alá Matykó iránti gyűlöletét, legszívesebben végleg megszabadult volna tőle. A szomorú király pedig már nem félt bevallani, hogy Matykó barátja. Ezért hát a sárga bőrűek barátja mondta meg, hogy mit tegyenek. Ö pedig azt mondta: úgy kell elrendezni a dolgokat, hogy Matykó nyugodtan élhesse világát, de ne tudjon semmibe beavatkozni, se pedig elszökni. Nem szabad tehát Matykót Maras szigetére küldeni, mivel ott sok a mocsár, és tombol a sárgaláz meg a fekete himlő. De nem mehet Luko szigetére sem, mert az túl közel van a szárazföldhöz, és így a fekete királyok segíthetnének neki a szökésben. Végül pályázatot hirdettek, azaz a világ összes újságjában kinyomtatták a következő hirdetést: Az a földrajztanár, aki mutat nekünk egy szigetet, amely megfelel Matykó számára, nagy jutalomban részesül. Egy hónapot adunk arra, hogy megírják, hol található a sziget, és miért lenne alkalmas.