Menj, csak meg ne bánd! [antikvár]

Gyermekkorom és zsenge ifjúságom idejét fogja át ez az önéletrajzi regény, amely a visszaemlékezés kissé megszépítő nosztalgiájával, de azért a valóság talaján maradva viszi el az olvasót az 1930-1940-es évek kelet-magyarországi világába és az 1950-es évek elejének hangulatába, egy diák élményein keresztül.Az 1930-1940-es évek falusi történéseit, valamint 1940-es és a korai 1950-es évek városi diákéletét mértéktartó visszafogottsággal, mindenféle politikai szélsőség mellőzésével és tőlem telhető némi humorral igyekeztem megörökíteni. Azt, hogy ez mennyire sikerült, csak az olvasók dönthetik el.Könyvem alappilléreinek a nyelvi tisztaságra törekvés mellett mindenekelőtt a családot, a szülőföldet és a körülöttem élő egyszerű embereket tekintem, akik közül az én sorsom mint egyiküké került bemutatásra, hiszen sokan mások is hozzám hasonlóan, szilárd kitartás és nem kevés küzdelem árán tudtak eljutni valamely diploma megszerzéséig.Nagyon remélem, sőt hiszem, hogy akik úgy döntenek, rászánják az időt ifjúkorom emlékeinek olvasására, nem fognak unatkozni, és nem bánják meg a nekem előlegezett bizalmat. Szívből kívánom, hogy így legyen!