Meótiszi ének [antikvár]

Részlet a könyvből: "A törzsatya nyári sátorlakának függönyeit szorosan összehúzták. A táltos maga vizsgált meg gondosan minden nyílást. A két oldalszárny nehéz nemeztakaróit összetartó bronzcsattok nyelvét áthúzta a szíjazaton. A sátor közepén, a tűzhelyen illatos nyírfakéreg lobogott. Kék füstje finom sugárban szállt a tetőnyílás felé, s elvegyült az aranykék levegőben. A gyermek a földön feküdt, a szőnyeggel borított sátor felső részén, atyja lábánál. Parányi testén a szoros prémcsíkok megfeszültek, mert kézzel lábbal rugdosódva, éktelen sírással adta tudtul tíznapos életének azt a kellemetlen tapasztalatát, hogy nem jó kötelében lenni. Eddig anyja sátorában szabadon ficánkolt négy rúdon függő kenderszőtt bölcsőjében, amelyet a segítő asszony néha lágyan dúdolva meglengetett."