Merengések [antikvár]

KÖSZÖNÖM, URAM! Köszönöm, Uram, az eltelt ötven évet, amit leélhettem szövetségben véled; ami szép és jó volt benne, mind te adtad, ha rossz jött, abban is éreztem hatalmad. Köszönöm a tájat, ahol megszülettem, amelyben gyermekből ifjúvá lehettem. Majd egy nyári este, jaj, apám itt hagyott; akkor eszméltem rá, hogy mit is akarok. Már ifjúként, akkor, ott a halál láttán, megéreztem: Isten s Erdély népe vár rám. Nem tudtam legyőzni a hevítő vágyat, odahagytam falum s a szülői házat. Nem tarthatott vissza Anyám ölelése, bátyám tiltó szava, Borzont kicsi szépe Noha megtagadtam érted e világot, otthonommá mégis a nagyvilág válott. Fehérvár, Kolozsvár, Budapest meg Róma, és aztán szép sorban megnyílt Európa. Szentföldi zarándok - Jézus nyomán jártam. Őt kerestem ott is, túl Amerikában.