Mese a tollatlan barátról [antikvár]

Sztella szomorkásán feküdt le aludni. Egész nap hasztalanul próbálta rávenni a többi madarat, hogy játsszanak vele bújócskát, végül egyedül kellett játszania. Az pedig nem egy igazi kihívás, hogy miután elkiáltja magát: „Aki bújt, aki nem, megyek!", rákiált saját magára, hogy „Megvagy!" Mindenkinek volt valami más dolga. Piros úszni ment Chuckkal, Matildának és a Kékeknek is szintén megvolt a saját tennivalójuk. Mielőtt még álomba szenderült volna, Sztella felnézett az esti égen ragyogó csillagokra. Sztellának a csillagok olyannak tűntek, mintha mozdulatlanná dermedt szentjánosbogarak lennének az égen, és őket számolgatva mindig könnyebben aludt el.