Mesék [antikvár]

Valamikor réges-régen, kicsi nádfedeles házikóban lakott egy parasztember a feleségével. Egyre csak arról álmodoztak, hogy gyermekük legyen, akármilyen picurka is, azt sem bánták volna ha csak egy " hüvelykujjnyi lenne, úgy is boldogok lennének. Végül született egy kisfiúk, de valóban csak akkora, mint a hüvelykujj. El is nevezték Hüvelyk Matyinak. A szülők boldogok voltak és büszkék, mert fiuk egészséges volt és okos. Egyszer Hüvelyk Matyi apja az erdőbe készült, hogy fát vágjon. Azon töprengett, ki hozná haza a fát. - Ne aggódjon édesapám - szólalt meg Hüvelyk Matyi - én elmegyek érte a lovaskocsival. A parasztember nem hitte el, hogy ilyen kisfiú el tudja hajtani a lovakat. Rámosolygott fiára és indult az erdőbe. Mikor eljött az idő, hogy a fáért kellett volna menni. Hüvelyk Matyi megkérte édesanyját, hogy fogja be a lovat, őt pedig ültesse a ló fülébe. A ló fülében ülve irányította a lovat, merre menjen, hogy édesapját ^megtalálják. Az erdei úton éppen feléjük közeledett két idegen. Meglesték a ló füléből ^hangoskodó fiút és azon nyomban az az ötletük támadt, hogy magukkal vigyék, . hiszen sok pénzt tudnának keresni, ha a fiút városokban mutogathatnák. Megkérdezték hát a parasztembert, hogy nem adná-e el nekik a gyereket.