Mesék és történetek II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A nagyanya. Nagyanya olyan öreg, annyi a ránc rajta s oly fehér a haja, de a szemei ugy tündökölnek, mint két csillag, de még a csillagoknál is sokkal szebbek, olyan szelidek, hogy jól esik beléjük nézni. Meg aztán nagyanya a leggyönyörűbb történeteket tudja s van egy ruhája, nagy, nagy virágokkal, nehéz selyemszövetből, amely csak ugy suhog. Nagyanya sok mindent tud, mert jóval előbb élt már, mint apa meg anya, ez már olyan bizonyos, mint a szentirás! Van egy ezüstkapcsos zsoltáros-könyve s azt sürün forgatja s annak közepében van egy rózsa; egészen kiszáradt és lapos, nem olyan szép, mint nagyanya pohárban álló rózsái, de azért mégis csak erre mosolyog nagyanya legnyájasabban s akárhányszor könny szökik a szemébe. Vajjon miért is nézegeti igy azt a hervadt rózsát a régi könyvben?