Meselámpa (rossz állapotú) [antikvár]

Részlet: MESELÁMPA Édesanya sóhajtott. Szomorúan nézett kis munkakosarára. Fehér kendőbe csavarva ott pihent benne az égszínkék pamut, amiből kabátkát szeretne kötni a tavaszra a gyerekeknek. De lehet itt kötni ? Ha Klárika és Gábor le is ül leckét tanulni, ha a kis Palkó el is alszik a kocsijában, még mindig itt a két iker, akiket édesapjuk az »örök mozgók«-nak nevez. Keresztanyjuk kívánságára a szépen csengő Melinda és Emilia nevet kapták a keresztségben, de mivel ezek a komoly nevek sehogy sem illenek rájuk, mindenki csak Melinek és Milinek hívja őket. Meli és Mili örökké csúszkál, mászkál, folytonos veszedelembe döntve a szobában elérhető hamutálcákat, virágtartókat, térítőkét, könyveket és persze, saját magukat is. Az előbb Mili fölmászott a székre, onnan elérte az asztalt és az asztalon a tintatartót. Szerencsére Gábor elkapta, máskép az egész rádőlt volna Klári dolgozatfüzetére. A testvérek ezen összekaptak és míg édesanya odaszaladt, hogy a békét helyreállítsa, Meli hatalmába kerítette a kötését és »segíteni« akart. Mire szegény anyuka odaért, a szorgalmas Melinek már sikerült öt sort fölfejtenie !