Mesélő ABC [antikvár]

Az alma és a sün Almát talált a sün. - Hű, de szép piros alma! - kiáltotta boldogan. - Hazaviszem, s megeszem. A hátára kapta az illatos gyümölcsöt, ám alig indult el az édes rakománnyal, egy jól megtermett hasas, zamatos körte akadt az útjába. - Jaj, de szép kövér vagy! - lelkendezett az újabb zsákmány láttán. -Téged is a kamrámba viszlek! Ám amint a hátára vette a körtét, az alma legurult róla. Visszaügyes-kedte tüskéire az almát, de ekkor meg a körte pottyant a fűbe. Arra jött egy másik sün, és fürgén megindult a körte felé. - Megállj! - kiáltott rá a sün. - Az a körte az enyém! - Már hogy volna a tiéd - csodálkozott el a másik -, amikor itt hever a fűben? - Az a körte az enyém, mert én találtam! - indulatoskodott a sün az almával a hátán. - No, ha a tiéd, akkor vidd magaddal - mérte őt végig a másik. A sünnek be kellett látnia, hogy a két gyümölcsöt egyszerre el nem viheti. Választania kellett hát a körte és az alma között. Végül a szép piros almát választotta, ^^^^^s a körtét a másik sünnek hagyta. Ekkor tanulta ^^ meg, hogy sose kívánjon töb- bet annál, mint amennyit egyszerre el- bír a hátán.