Mesélő [antikvár]

írta: Kalász István Mese december 23-ára Lányomnak December huszonharmadikán születni? Az pech. Nyomorúság. Szenteste előtt nem kap az ember ajándékot. És az sem megy, hogy a gyerek tavaszra, esetleg ősz végére tegye át a születésnapját, a szülők nem kedvelik az ilyen ötletet. Csak nevetnek. Haha! Jó ötlet! Haha! Igen, december huszonharmadikán születtem, és ezen a napon anyától mindig csak egy ölelést kaptam, Dani, milyen jó, hogy vagy nekem, és milyen nagy gyerek voltál, órákig tartott, mire kijöttél. Belőlem. Apa meg csak bólogatott az előszobában. Vagy a tévé előtt. És holnap máris szenteste, jön az ajándékozás, kiabálta felém. Szóval nem kedveltem a karácsonyt. Úgy éreztem, megkárosítottak. Elloptak tőlem egy ajándékot. Főként a barátom születésnapi buliján májusban, a kertben, a léggömbök között éreztem igazságtalannak a decembert. Na, nem tehetem át a születésnapomat? Kérdeztem. Nem, mondta anya, vidd ki a szemetet, holnap ürítik a kukát. Aztán egy decemberi napon eljött a nagybátyám, apa bátyja. Akire anya azt mondta, hogy a Béla bolond kicsit. Nem normális. Habókos. Nem? Apa erre megint bólogatott és hümmögött is. Béla bácsi éjjel le-föl járkált, köhögött, dúdolt, hajnalban vacsorázott. így mondta nekem, te én éppen vacsorázom, kérsz a hideg pörköltből, finom. Aztán délig aludt. Néha délutánig. Volt úgy, hogy pizsamában ment el a sarki boltig. De anya nem érti a viccet. Anya szigorú, állatot sem akar a házban. Sem kutyát, sem ludat. Béla bácsit sem akarta. Miért nem megy haza, kérdezte apától, bajt okoz. Apa hümmögött, egyedül van. Elhagyta az élettársa. Nem okoz semmilyen bajt. Anya erre hangosan felnevetett és azt mondta, piha. És meg ne lássa, hogy Béla a kertben dohányzik. Apa erre azt mondta, a bátyja soha nem cigarettázott.