Mesés történetek [antikvár]

Részlet a könyvből:Gyuszi manó utazása.Mélyen, mélyen bent az erdőben, ahova hajtás közben bújik el a vadkan, ahova nem fészkel a madár, mert messze onnan kijárni a patak vizére, a gabonaföldekre, ott, ahol sohasem jár ember, nagy páfrány bokor tövében, széles, fehér kövön, nagy szakállú, öreg erdei manó feküdt és mellette guggolt kétségbeesve a fia.- Jaj, ne halj meg, édes apám! - rimánkodott a kis manó. - Mi lesz velem, ha te elhagysz?- Már pedig nekem meg kell halnom, Gyuszi fiam. Ezen már nem segít semmi. Katica bogár mászott az este a fülembe, ő súgta meg, hogy készüljek a halálra. Véletlenül hallotta meg a jó kis bogár. A szellő hozta a hirt, amint az ágak között végig suhant.- Mi lesz velem! Mi lesz velem! - jajgatott a kis manó. - Ilyen tapasztalatlan kis jószág, mint én, elpusztul ebben a rossz világban.- Sohase busulj, kis fiam. Ugy még sohase volt, hogy valahogy ne lett volna. Ha én itt meghalok, szépen eltemetsz, vadrózsafát ültetsz a siromra, hogy megtaláld, ha megint egyszer erre vetődöl. Aztán megindulsz ki a világba. Először a baglyot keresd föl. Nagyon tudós állat. Ő majd megtanít sok szép dologra. Aztán, ha kijártad a bagoly iskoláját, bizd magadat a jó szerencsére. Majd csak megleszel valahogy. Nekem sem volt soha semmim, az egyik fülem volt az egyik párnám, a másikkal takaróztam, mégis megéltem kilencven esztendeig. Isten megáldjon, édes fiam. Ez az utolsó szavam.Ezzel meghalt.