Mi, Banditáék [antikvár]

1 FEJEZET amelyben megtudjuk, milyen is egy rablófurgon, és mi történik akkor, ha Vakmerő Károly rögtönöz Június második hetében raboltak el. Örülök, hogy elraboltak. A nyár már amúgy is romokban hevert. Úgy volt, hogy biciklitúrára indulunk, de otthon maradtunk, amikor szemerkélni kezdett az eső, éppen csak egy kicsit. Úgy volt, hogy sátorozni megyünk, de apának befutott valami rendkívüli munka, így mégsem mentünk. Remek közös tevékenység az egész család számára! Apa mindig ezt hajtogatja, amikor programot szervez, de tőlünk, lányoktól még egyszer sem kérdezte meg, hogy mit szeretnénk csinálni. A tervei pedig sose valósulnak meg. Többé nem is dőlök be semmiféle nyári ígérgetésnek, mert állandóan visszavonják. Azon a napon, amikor olyan kánikula volt, mind a négyen apa új kocsijában ültünk, csomagokkal fölpakolva, úton a nagyihoz. A nyári programok közül ez volt a legunalmasabb, legalábbis szerintem és Vanda szerint. Mindketten már amúgy is rosszkedvűek voltunk, és egy zacskó vegyes cukorkán civakodtunk. Vanda, az idősebb testvér jogán, mindig magának akarta az összes medvecukrot, pedig tudta, hogy én csak azt szeretem. Kizárólag az autó formájút. De muszáj volt idegesítenie, mint mindig. A kocsiban éppen a következő zajlott: