Mi, Banditáék és a rablókaraoke [antikvár]

/. mzíJ amelyben segélyhívás küldetik Kizárólag az apám lelkén szárad, hogy Banditáéknak be kellett törniük abba a hegedűtáborba. Június harmadika volt. Június elseje, életem második legfontosabb napja úgy múlt el, ahogy jött. Az első legfontosabb nap természetesen az volt, amikor tavaly Vakmerő Károly hirtelen úgy döntött, hogy elrabol engem játszótársnak a gyerekei mellé. Az a nyár országúti rablót faragott belőlem, de ez a mostani reménytelennek tűnt. Június elsejére vártam az egész sötét és lehangoló télen keresztül, ekkor kellett volna robogó rablóautóval kivonulnom az iskolai életemből. Küldtem Banditáéknak egy segélykérő üzenetet, de ennek már két napja. Lassacskán kezdem feladni a reményt. Itt fogom tölteni a nyarat ebben az idétlen zenetáborban, ahová apám kényszerített, nehogy el találjak szökni a rablókkal. Mostantól itt kuksolhatok minden áldott napon az egész nyavalyás hátralévő életemben.