Micsoda fény! [antikvár]

— Úgy utálom ezt az időszakot! — mondja Rachel. — Ne haragudj, Sierra: tudom, hogy már sokszor mondtam, de ez az igazság. A kora reggeli pára finom ködbe burkolja a pázsit túloldalán magasodó iskola bejáratát. A betonjárdán maradunk, hogy kikerüljük a nyirkos füvet, habár jól tudom, hogy Rachel nem az időjárás miatt panaszkodik. - Ne csináld ezt, kérlek! — szólalok meg. - A végén megint bőgni fogok. Én tényleg csak azt szeretném, hogy végre elteljen ez a hét anélkül, hogy - De hát már nincs is egy hetünk sem! - vág közbe. - Csak két nap. Két nap, aztán kezdődik a hálaadási szünet, és te megint eltűnsz egy teljes hónapra. Sőt, több mint egy hónapra! Miközben a suli épülete felé tartunk, átkarolom a vállát. Bár én vagyok az, akinek már megint el kell mennie itthonról az ünnepi időszakban, Rachel úgy tesz, mintha az ö világa fordulna fel fenekestül minden egyes évben. Jó, igazából tudom, hogy azért vág durcás képet és azért lógatja így a vállát, hogy biztosan felfogjam, mennyire hiányzom majd neki: és tulajdonképpen hálás is vagyok a drámai -a 7 fr