Mikor a köd eloszlik [antikvár]

Részlet: - Szolgáljuk ki az öregeket - gúnyolódott Mrs. Carteret. - De persze, te már unod, hogy ilyen soká halok meg. Gita egy grimaszt vágott az ágy felé, amelyet nehéz függönyök takarták el, de azért udvariasan felelt: - Örülök, hogy itt vagyok, nagyanyám és ha rajtam lesz a meghalás sora, én sem fogom engedni, hogy siettessenek. Üde és csengő hangja szaggatottan szakadt föl belőle, még itt a betegszobában sem igyekezett tompítani azt. Az öreg hölgy összeráncolta homlokát.