Mindennapra egy mese [antikvár]

Részlet a kötetből: GYURI, A POSTÁS A nyár már vége felé járt és a kis beteg Katika szomorúan figyelte a boldog gyerekeket, akik egészségesen, pirospozsgásan tértek vissza a városba a nyaralóból. Katika még sohasem volt nyaralni. Ott lakott egy nagy háznak a földszintjén, szűk, sötét lakásban, ahol a szülei házfelügyelők voltak. Pedig de szeretett volna egyszer ő is elmenni zöld fák, szép virágok közé! Valahányszor este Katika lefeküdt, imádkozott, hogy egyszer elmehessen ő is és láthasson virágos rétet és erdőt, mint a kis Éviké, aki fenn lakott az első emeleten és az egész nyarat mindig a nagynénje birtokán töltötte. De Katikának nem volt gazdag nagynénije és odahaza sohasem volt pénz, hogy elküldhessék nyaralni, pedig akkor bizonyosan meg is gyógyult volna már régóta. Katikának csak egy bátyja volt, Gyuri, a sürgönykihordó, aki örökké szaladgált, hordta mindenfelé a sürgönyöket és közben Katikára gondolt. Elképzelte, hogyha majd kinevezik és igazi postás lesz, akkor majd nagyon takarékoskodik, vesz egy kis kertes házat és ott fog lakni Katikával. Mert Gyuri úgy képzelte, hogy a postás nagyon gazdag ember.