Ministráns ABC 1. [antikvár]

Részlet a műből: "SZENT TARZICIUSZ, A MINISTRÁNSOK VÉDŐSZENTJE A III. század második felében, Valeriánusz császár uralma idején a keresztények rövid ideig nyugalmat élveztek, hitük miatt különösebb bántalmak nem érték őket. A császár aránylag türelmes magatartást tanúsított irántuk. Ekkoriban nemcsak püspökök és papok léteztek a kisebb keresztény közösségekben, hanem apróbb tisztségeket is kijelöltek, sokszor a fiatalabbak számára is. Ilyen szolgálat volt az akolitátus, a kisebb oltárszolgálat. Manapság talán ministránsoknak nevezhetnénk őket, bár kicsit a sekrestyési feladatokat is ellátták. Az akolitusnak „hivatalos" rangja és megbecsülése is volt, amire felszentelték. Komolyan kellett vennie szolgálatát a szentmisén és a szentségi Jézus tiszteletében, öt az átlagosnál is jobban kötelezte az eukarisztikus titoktartás. Mivel a pogányok közül sokan félreértették a szentmise szertartását, és emiatt hamis vádakkal illették a keresztényeket (pl. hogy gyermekeket áldoznak fel, vért isznak stb.), szigorúan tiltották a szent dolgok feltárását, az illetéktelenek elé vitelét vagy a cselekmények elbeszélését. A rövid nyugalom után kétszeres erővel tört ki a keresztényüldözés. Rómában néhány nap alatt több száz embert vetettek börtönbe a hitük miatt. Hívő testvéreik azonban nem hagyták el őket. Ahogy a betegekhez, a 3"