Misi és az elefánt [antikvár]

Részlet a könyvből:Különös találkozás és verekedés az elefántházban.Misi állandóan pénzzavarban szenvedett. Takarékperselye - egy kövér, rózsaszínű malac - mindig üres volt, mert a zsebpénzét, amelyet szombaton kapott meg, már vasárnap elköltötte, hogy az állatkertbe mehessen. Gondolni sem lehetett arra, hogy megvegyen valamit, amire szüksége lett volna, vagy amire régen áhítozott, mivel minden pénzdarabja múlhatatlanul az állatkert pénztárába vándorolt, ahol azt belépőjegyre cserélték be.Ezelőtt nem volt ez a szenvedélye annyira erős, de egy év óta nem létezett semmi más Misi számára az egész világon, csak az állatkert. Mert egy év óta egy elefánt lakott ott és ezé volt Misi minden gondolata. Ez az elefánt csak vendégeskedett az állatkertben. Tulajdonképpen egy cirkuszhoz tartozott, amely egy évre az állatkertben helyezte el, mert erre az időre nem volt reá szüksége.Egy esztendő hosszú időnek látszik, de végül mégiscsak elérkezik a nap, amikor letelik. Ez a nap immár nem volt nagyon messze. Már kiragasztották az egész városban a plakátokat, amelyek a cirkusz vendégszereplését hirdették és Misi tudta, hogy az ő szeretett elefántjának el kell hagynia a várost azon a napon, amikor a cirkusz ismét felszedi a sátrát, hogy elmenjen.És ez okozta Misi egészen rendkívüli pénzzavarát, hiszen minden szabad délutánját arra használta, hogy meglátogassa az elefántot.Ma azonban Stefánia néni harminc garast adott Misinek jutalmul, mert a hátizsákjában több kiló burgonyát hozott haza a néninek a piacról. Alig fejezte be Misi iskolai feladatait, már be is vágta maga után az ajtót, hogy elrohanjon. A, folyosón ijedten torpant meg. Szigorúan tilos volt az ajtókat csapdosni, mivel Siegenthaler úrnak, Misi apjának, munkájához csendre volt szüksége. Most biztosan megint lesz nemulass...