Mohák, zuzmók, harasztok [antikvár]

A zuzmók, a mohák pionír növények. Elsőnek jelennek meg a kopár sziklákon, törmelékeken, legyőzik a kőzetek élettelen világát. Savaikkal megbontják az ásványok térrácsát – ahogy tudományosan mondják, bázisokat szabadítanak fel, humuszban gazdag termőtalajt készítenek az utánuk jövő fejlettebb és igényesebb növények számára. Tűrik a hideget, összezsugorodnak, összeszáradnak a hőségben – akár több hónapig –, anélkül hogy végleg kiszáradnának. Az első esőre, tél végi hóolvadásra visszanyerik formájukat, újra élettől duzzadnak. Hogyan vizsgáljuk őket? Egy kis víz elég felélesztésükhöz, s általában egy kézinagyító (6-10-szeres) elég a tanulmányozásukhoz. A 40-200-szoros nagyítású egyszerű mikroszkópban a két üveglap közé vízbe helyezett mohalevél, spóratok egészen titokzatos formavilága tárul fel.