Mókás-firkás 3. [antikvár]

4 farkas és d íróíkdNo,Réges-régen a farkas meg a róka nagy, eró's barátságban s komaságban voltak. Erdó'n-mezó'n együtt jártak, egymást el nem hagyták.ha együtt jártak, egyszer együtt is estek bele egy verembe. Orgonáltak, ordítoztak szegények, de senki lélek nem jött arrafelé. Nap-nap után, éjszaka-éjszaka után múlt. Majd megvesztek a nagy éhségtói, mert sehogy sem tudtak kiszabadulni. Egyszer egyet gondol a róka koma, s mondja a farkasnak:-Valamit mondok, farkas koma. - Mit, róka koma?-Azt, hogy állj fel a két hátsó lábadra, hadd lám, milyen magas vagy. Én azt hiszem - mondja a ravasz róka -, hogy magasabb vagy temedvénél is, de még az oroszlánnál is. Tetszett a farkasnak ez a hízerkedö beszéd, ferálToft a két hátuké Tábora, jól kinyújtózkodott, hogy minden csontja ropogott belé. Azt mondja neki a róka:-Enyje, farkas komám, mi jutott eszembe. Kimegyek a verembó'l, s kihúzlak téged is.-Róka koma, ne bolondozz, mert nyakon váglak - mondja a farkas.-Már hogy tudnál te innen kimenni?-Hát jól vaní Csak engedd meg, hogy rááffjak a válladra. Ka nem is tudok kimenni, legalább megnézem, hogy milyen idő van odakünn.Jól van, a farkas megengedi, hogy csak álljon a vállára a róka. Hiszen a róka komának sem kellett több. A farkas válláról nekirugaszkodott, kiugrott a verembó'l, s azzal - uccu neki, vesd el magad! - egy szó nem sok, annyit sem szólt a farkasnak, elszaladt a faluba. Ott aztán addig settenkedett, amíg egy lúdpajtába be nem surrant, s nagy lagzit csapott ottan.No, hanem mégis eszébe jutott farkas koma. Vitt neki is egy lúdcombot. Odakullogott a veremhez, s mondotta sopánkodva, szomorú pofával:- Hej, farkas koma, de megjártam. Bementem a faluba, hogy neked ludat hozzak, be amikor éppen beállítottam a ludak közé, s megcsíptem egy ludat, a gazda rajtam ütött, s csak ez a fúdcomb maradt a szájamban. Látod, farkas koma, én ezt is neked hoztam. Úgy-e, jó komád vagyok?