Münchhausen [antikvár]

Münchhausen sajátkezű levele, melyet sohasem irt meg, de a könyv magyar szerzője következő képpen forditott magyarra.Kedves Régi Jó Barátom és Vadásztársam! Valamelyik képes ujságból azt olvastam, hogy te az én történetemet az ifjuság számára ujra meg akarod irni. nagyon helyesen cselekszed, mert nincs szebb és lélekemelőbb dolog, mint az, ha az ember az igazságot hirdeti. Az igazság szeretete hiányzik az emberekből a leginkább, s midőn én bizalmas barátaim körében egyetmást elmeséltem életem folyásáról, semmi egyéb czél nem vezetett, mint az igazságnak különös szeretete.Mert, látod kedves öreg pajtásom, a hazugság alapjában véve a legostobább dolog; a hazug embert minduntalan rajtakapják, s ha jól tudom, nektek van egy derék közmondásotok, mely szerint a hazugot hamarább utólérik, mint a sánta kutyát. A sánta kutyáról mesélhetnék neked egy másik megható történetet, de ezuttal fontosabb dolgaim vannak. Azt akarom a lelkedre kötni, hogy te se szépíts emmit az én történeteimen, mondd úgy el, hogy a ki meghallgatja, az rögtön igy kiáltson fel: "mennyire egyszerü és természetes". Csak az igazság, barátom, semmi teret ne adj a képzelődésnek. A képzelődés káros és veszedelmes. AZ utánzandó példák legyenek olyanok, hogy az ifjuság minden testi és lelki megerőltetés nélkül követhesse. Hogy még jobban megérts, ime még világosabban fejezem ki maga: ird meg ugy a velem megtörtént dolgokat, hogy kedves olvasóid akár maguk is hasonlót tudjanak cselekedni. Ennek pedig kettős haszna lesz: először mindent hinni fognak - ha meg tudják cselekedni, másodszor annyira meg fog erősödni bennök az emberi tehetségbe vetett bizodalom, hogy még a lehetetlent is lehetőnek tartják...