N. E. M. O. [antikvár]

Részlet a könyvből: A szeptemberi nap már reggel nyolc órakor arannyal borította el az Andrássy-utat. Mintha meg akarta volna jutalmazni a koránkelőket. De az is lehet, hogy azért volt olyan buzgó, mert tudta, hogy a természet örök törvényeinek engedelmeskedve, hónapokon át más tájakra kell immáron ontania forró pompáját. Ezért volt talán ragyogásában valami fájdalmasan szomorú. Mintha sajnálná, hogy Budapestre nem áraszthatja tovább is áldásos melegét. És éppen most nem, mikor olyan szüksége van rá. Most, mikor százezrek aggódó szemmel kémlelnek ki reggelenként az ablakokon. Hogy nem derült-e az ég? Hogy nem kúsznak-e fel rá a fekete felhők, melyek hozzák az esőt, hozzák a hideget. 1920 szeptemberét aranyruhába öltöztette a nap, de mögötte fekete uszályként húzódott a gond. Millió ember gondja.