Nádi, Paca, Kóc [antikvár]

Részlet a könyvből: Nádi utálta Pacát. Utálta, gyűlölte, és azt kívánta, bárcsak elköltöznének az alattuk levő lakásból valahová nagyon messzire, egy másik országba, ahol Paca nem kapna soha rágógumit, és akkor nem tudná azt a nyúlós vacakot Nádi új blúzára ragasztani, hanem otthon kellene kuksolnia egész nap, és leckét kellene írnia, amikor meg azzal elkészült, mert igaz, ami igaz, Paca nagyon hamar elkészül a leckéivel, szóval akkor zongoraórákra kellene járnia, nem is egyre, hanem legalább kettőre, azt azért már Paca se bírná ki, mert ha valami van, ami Pacát meg tudja ijeszteni, az a zongoraóra. Más nem. Se a nagyobb fiúk, se a felnőttek, se a horroros mozi, semmi. Paca csak pislog és vigyorog. Kivéve a zongoraórát. Akkor is pislog, de nem vigyorog, hanem majd belecsinál a nadrágjába. Paca ugyanis botfülű. Viszont a mamája a fejébe vette, hogy Pacának zongoráznia kell, mert egy férfi , ezt a kifejezést Paca mamája valamiért Pacára mutatva szokta harsogni: „Egy férrrfffi legalább zongorázik!!" Pacáról az anyján kívül senkinek se juthat eszébe az, hogy férfi, hiszen a Paca nem lehet férfi, mert a férfi az egy idősebb személy, aki borotválkozik. Pacának viszont egyáltalán nem nő semmiféle szőr az arcán, nem is fog nőni soha. Ez biztos. Nádi tehát utálta Pacát, és a legnagyobb gyönyörűségére szolgált, amikor a zongoraórán Paca összevissza csapkodása után ő bezzeg csodálatosan és a tanárnő lelkendezésétől kísérve eljátszotta a feladott darabokat. Mert persze nemcsak iskolába, hanem még a zongoraórára is együtt jártak, lévén hogy Nádi zongoraórája éppen Paca órája után volt. - 5 ¦