Nagy mesegyűjteményem [antikvár]

Részlet: Holle Anyó Élt egyszer egy özvegyasszony két lányával. Az egyik gyönyörű volt és szorgos, a másik csúf és lusta. A szépséges, szorgos lányát nem szerette, mert az mostoha gyermeke volt, ezért vele végeztetett minden ház körüli munkát. Szegény leány mindennap el kellett menjen a kútra vizethozni. A kútkávájára leült és addig szőtt, míg vér serkent az ujjaiból. Történt egyszer, hogy a kemény munkától a kosárban annyira véres lett a fonal, hogy ki kellett mosni azt. Amikor a víz fölé hajolt, beleejtette a kosár fonalat a kútba. A leány sírva szaladt haza, és úgy mesélte el mostohájának a történteket. Az asszony azt mondta neki: - Beejtetted a fonalat a kútba, menj utána és vedd ki, addig haza ne gyere! A szegény leány visszament a kúthoz, és beugrott. Amikor magához tért, láss csodát, egy gyönyörű virágos réten találta magát. Elindult hát szerencsét próbálni, tudta, hogy a fonalas kosár nélkül nem térhet vissza. Ment, mendegélt, míg egyszer egy kemencéhez ért, ami telistele volt frissen sült kenyerekkel. Egyszer csak az egyik kenyér megszólalt: -Jaj, segíts rajtam, vegyél ki, menten megégek! A leány gyorsan kivette a forró kemencéből az összes kenyeret. Egyszer csak egy almafa mellett találta magát. Az almák segélykérően kiáltoztak: - Kedves leány, rázd meg a fát, mind megértünk már rég.