Nagyika [antikvár]

Részlet a könyvből: Alkonyodik. Az égen úszó bárányfelhők rózsaszín díszruhát öltenek. Mégegyszer felragyog minden víztükör, mégegyszer végigsuhan a búcsúzó Nap lángszínű sugara mindenen, ami a földet ékesíti, azután lebukik a Nap és szürkébe olvad a szín meg a fény. A kis ablak keretbe foglalja a táj képét. S mert a ház emelkedésen, apró dombon áll, a keretben egyre változik a kép. Felszikrázik, tűzpirosan lángol, majd szelíden elhalványul, akár a jelen, mikor az emlékezés ködén keresztül multtá szépül. Hárman gondolják ugyanezt, amint hárman nézik a kis ablakon beragyogó fényjátékot. De ahogy a színes fényben felvillanó arcok különbözők, bár mindeniken ott az összekötő családi vonás, úgy a gondolatok is másként alakulnak bennük.