"Nálatok nőnek-e még égigérő paszulyok?" 2. [antikvár]

Részlet:A mese hatalmaEgy mesét szeretnék mesélni a meséről. Egy rövid mesét arról, hogy mit köszönhetünk a gyönyörű, lényünket meghatározó gyerekkori történeteknek, melyek átélése jellemformáló és segít saját szerepünk, a valóban fontos életcélok megtalálásában. Lelkesít, hogy milyen nagyszerű dolog a jóért küzdeni, és hitet ad, hogy a gonosz legyőzhető, hogy a legkisebből, legeiveszettebből lehet a legnagyobb hős, a szegény ember legkisebb fiából a legnagyobb, leggonoszabb uralkodó legyőzője, a púpos sovány gebéből a gondolatnál is gyorsabban repülő táltos. Persze, csak ha parazsat eszik! Mert a lelket fel kell hozzá izzítani.Hogy mindez nem csak mese, ma már tudom. Felnőtt fejjel megéltem, hogy ez valóság, az élet lényege. De a történetet a gyerekeknél kell kezdeni, akiknek világa még olyan boldogítóan gazdag és színes. Soha nincsenek egyedül, hiszen körülöttük vannak a manók, koboldok, óriások és törpék, a jóságos tündérek és a gonosz boszorkányok is. Aztán később megtanítják nekik, hogy ezek csak a fantázia szülöttei. És az életük ettől a tudástól" üresebb, szegényebb lesz. Elveszítenek fontos fogódzkodókat, a csodákba vetett hitet, a minden lehetséges" boldog reménységét. Szerencsére azonban életünk során gyűlnek bennünk a tapasztalatok, sok mindent megértünk, és aztán egyszer csak újra rájövünk, hogy a mesék igazak voltak, és igenis a világ körülöttünk tele van látható és láthatatlan lényekkel és erőkkel, amelyek segítenek. Megtapasztaljuk, hogy igenis vannak csodák, hogy a legnehezebb helyzetekben, a legváratlanabb helyekről jön a segítség. Hogy igenis vannak emberfeletti, csodálatos erejű öreganyók, akiket, ha kedves öreganyámnak" szólítimk, jó tanácsokkal látnak el, átsegítenek minden nehézségen, csak meg kell találnunk őket, meg kell látnunk bennük ezt az erőt, és hallgatnunk kell rájuk. S amikor minderre rájövünk, akkor válik igazán kerekké a világ. Visszakapjuk a gyermekkori bizalmat, hitet, boldogságot. Akkor értjük meg végre igazán, miről is szóltak a nekünk mesélt mesék. Ezért van az is, hogy olyan jól megértik egymást a nagymamák, nagypapák és az unokák, mert mi, ez a két nemzedék, még és már tudjuk, hogy amiről szól a mese, az igaz. Életünk is sok apróbb-nagyobb történetből, meséből áll. Ezeknek mi vagyunk a hősei. Mindegyik esemény fonalát külön-külön is ügyesen kell gombolyítanunk, hogy segítségével megtanuljunk mindent, amit kell. Nekünk kell döntenünk, hogy olyan hősök leszünk-e ezekben a helyzetekben, aki a jóért harcol, aki a világot, a közösséget akarja megmenteni, vagy olyan, aki elsüllyed gyengesége, lustasága, önzése, saját kicsinyes érdekei lehúzó mocsarába. Nem foghatjuk senki másra a végkifejletet. És ha egyes apró döntéseink alapján a helyes úton járunk, és kitalálunk a labirintusból, annak valódi boldogság a jutalma.