Nauzikáa töpörtőspogácsái [antikvár]

Részlet a kötetből:Beiratkozás Nem voltam valami gőgös természetű, de mégis meglehetősen tekintélyes jelenségnek éreztem magamat, mikor bevonultam az ötödikbe beiratkozni. A vén kollégium kapujában ott álltak a kikopott lépcsőkön az osztálytársaim, az új ötödikesek, belőlük is csak úgy dűlt az új tekintély; lassú méltósággal mozogtak, leeresztett hangon beszélgettek, mégpedig politikáról is, néha összeráncolva a homlokukat, - egyszóval ilyenek lehettek a szenátusba gyülekező római szenátorok. - Sokat nőttél a nyáron, István barátom! (Eddig Pista volt a neve.) - Sokat úsztam a Marosban. Bicepseim rendkívül kifejlődtek. Na meg némi verekedésekben is gyakoroltam magam holmi meggondolatlan inasokkal, amint majd elmondom. De lám neked is pelyhedzik már az orrod alatt a legénytoll. - Na úgy némileg. Meg szeplős lettem. - Nem szeplő az, hanem az ifjúi korral járó pattanások a leendő szakáll helyén. - Lehet. Nézd, Elemér is hogy megférfiasodott. Remélem, most már felbontja a gyermekes eljegyzését Ilonkával. - Szegény Ilonka.