Ne hagyd magad, Frank! [antikvár]

Részlet a műből: "A fa ferdén állt a magas parton. Koronája a folyó fölé dőlt. Gyökerei részben már meztelenül meredtek elő a partoldalból. A csupasz gyökérnyúlványokról csimbókban lógtak a fűvel borított rögök. A kusza szövevény, távolabbról nézve, óriási, bozontos szakállhoz hasonlított. Mögötte szájként ásított az üreg, amelyet a gyökértörzs alatt vájt a folyó. Ezen a tavaszon még most is duzzadtan hömpölygött a Mulde. Ahol a part nem volt kiépítve, az ár mohón, telhetetlenül harapott a földbe. Örvénylő sodra alámosta a partot. Egyik göröngyöt a másik után ragadta magával. A folyó agyagbarna lett a zsíros iszaptól. A homokot és a simára mosott kavicsot a túlsó partra hányta. Odaát fakó, sivár kavicszátonyokra tűzött a nap, míg csak a víz újra el nem borította a partot, és mindent magával nem vitt, amihez csak hozzáférhetett. De az ár néha iszaptakaróval fedte be a vízhordta zátonyokat. Ilyenkor buja, zöld növényzet lepte el őket, új szigetek és bozótok keletkeztek. Tavasszal egyetlen hónap leforgása alatt többször is megváltoztatta képét a parti táj."