Ne hazudj [antikvár]

Már nem riadok fel éjjel sikoltva. Nem vagyok rosszul a vér látványától. Nem rezzenek össze, amikor elsütök egy fegyvert.És soha többé nem kérek bocsánatot, amiért túléltem valamit.Mégis Megriadok, amikor hangos csattanással kitárul az ajtó. Erőt veszek magamon, nehogy felszisszenjek, majd sarkon fordulok, és a szokás hatalmától vezérelve a félautomata pisztoly markolatához kapok, amely kilóg az oldalamra csatolt fegyvertokból.-}! Van egy kis gond.Kenji résnyire szűkült szemmel mered rám, csípőre teszi a kezét, a pólója szorosan feszül a mellkasán. Ez a dühös Kenji. Az aggódó Kenji. Tizenhat napja vettük át a 45-ös szektort - pontosan ennyi idő telt el, amióta kineveztem magam a Regeneráció főparancsnokának -, és eddig minden csöndes. Nyugtalanítóan csöndes. Minden nap rettegéssel vegyes jókedvvel kelek fel, és idegesen várom, hogy végre megérkezzenek a hírnökök az ellenséges nemzetektől, akik kérdőre vonják a tekintélyemet, majd háborút üzennek nekünk - és úgy tűnik, végül elérkezett a pillanat. így veszek egy mély lélegzetet, megropogtatom a nyakamat, és belenézek Kenji szemébe.-Halljuk!A barátom összeszorítja a száját, és a mennyezetre szegezi a tekintetét.