Négylábú barátaim [antikvár]

A MI ÁLLATKERTÜNK KLOSZÓ HF.LYETT Legkisebb gyermekkorom óta, amióta visszaemlékszem, mindig nagyon szerettem az állatokat. Mindig szerettem velük foglalkozni. 1924 tavaszán, még süldőlány koromban kezdtem meg munkámat az állatkertben. A kert akkoriban bizony meglehetősen üres volt, kevesen látogatták, a ketrecekben a nagyobb vadak közül csak farkas, medve volt látható, oroszlánnak, tigrisnek híre-hamva sem volt. Ugyanakkor kezdtem dólgozni az állatkert fiatal biológusainak szakkörében, amelyet első tanárunk, Pjotr Alekszand-rovics Manteifel vezetett. Hányféle állatot neveltem, szelídítettem a hosszú évek során, míg az állatkertben dolgoztam! Volt közöttük borsószemnél alig nagyobb mezeiegérke, volt oroszlán, tigris, leopárd. Őróluk, az én négylábú barátaimról szeretnék mesélni ebben a könyvben. Szakkörünk kicsi volt, családias egyetértésben éltünk. Jó-ban-rosszban összeforrtunk állatkertünkkel. És egyre több jóban volt részünk. 1924 végétől kertünk fokozatosan megtelt állatokkal, amelyek csapatostul érkeztek hozzánk a világ minden tájáról. Lassacskán szűk lett a hely. Minden szabad területen új ketrecek, kifutók létesültek. A régieket átépítették, kibővítették. Ekkortájt fogtak hozzá az új állatkert felépítéséhez és berendezéséhez. Tágas kifutókat kaptak a szarvasok, sziklás terüle- 5