Nehéz idők [antikvár]

Részlet a könyvből: „Isten Küldötte" A Szilágyságban megbomlott a jobbágyok békessége. Hol még a török nem gyújtotta fel Isten házát, ott a pap könyörgő szavaira hallgattak és tűrték valahogy az alig tűrhetőt, de kevés volt akkor, Urunk születése után az 1569-dik esztendőben a templom, bizony kevés volt a pap is. Ha pedig a népnek jámbor vezetője nincsen, akkor kifogy a vigasztalásból. Össze-összegyülekeztek a zsibói templomba sok faluból - ha egyébkor nem is, - sátoros ünnepeken a jobbágyok, s meséltek csodálatos dolgokat egy csodálatos emberről. Úgy ránézve megijedne tőle az ember, mivelhogy fekete, pedig nem jött Szerecsenyországból, nem is cigány, hanem magyar. - No, atyámfia! - tódítja a szót a legöregebbik, sokat megértem a mohácsi nagy nyomorúság óta, hanem emberben annyi erőt, mint abban a fekete emberben vagyon, soha sem láttam. Akár hiszik te kigyelmetek, akár nem, de egy lópatkót a két ujja közé vett és úgy eltörte, mintha gyenge faágacska lett volna.