Nem vagyok már gyerek [antikvár]

Kötvélyes Dia (12 éves) kedvenc gondolkodó helyére húzódott, az ablakba. Azon töprengett, mit szóljon hozzá, hogy följegyzéseit könyvben akarják kiadni. Aztán úgy döntött, nem szól semmit. Mert mit is szólhatna. A felnöttek akármilyen komoly ábrázattal mondják, hogy gyere kislányom, fontos megbeszélni valónk van, úgysem igazán kíváncsiak rá, hogy a gyereknek mi a véleménye. Esetleg megpróbálják bemagyarázni neki, hogy ő is ugyan azt akarja. Hát igen, NEHÉZ GYEREKNEK LENNI - gondolja ismét, mint korábban sokszor és öles léptekkel a szobája felé indul. Az ajtóban mégis azt morogja: Nem bánom! És tényleg nem is bánja. Hátha könnyít a többi gyerek gondjain, ha megosztja velük tapasztalatait a világról! Hátha esetleg a fejéhez kap némely felnőtt és rájön, hogy a gyerekek sem hülyék!