Nem vagyok már gyerek [antikvár]

Körtvélyes Dia kedvenc gondolkodó helyére húzódott az ablakba. Azon töprengett, mit szóljon hozzá, hogy följegyzéseit könyvben akarják kiadni. Aztán úgy dönött, nem szól semmit. A felnőttek, akármilyen komoly ábrázattal mondják, hogy gyere kislányom, fontos megbeszélni valónk van, úgy sem igazán kiváncsiak rá, hogy a gyereknek mi a véleménye. Esetleg megpróbálják bemagyarázni neki, hogy ő is ugyanazt akarja. Hát igen, nehéz gyereknek lenni – gondolja ismét, mint korábban sokszor és öles léptekkel a szobájába indul. Az ajtóban mégis azt mormolja: Nem bánom! És tényleg nem is bánja. Hátha könnyít a többi gyerek gondjain, ha megosztja velük tapasztalatait a világról! Hátha ezzel a fejéhez kap néhány felnőtt és rájön, hogy a gyerekek sem hülyék…