Nemtudomka Napvárosban [antikvár]

NEMTUDOMKA ÁLMODOZIK Néhány olvasóm már bizonyára ismeri Nemtudomka csodálatos kalandjai cimü könyvemet. Egy mesebeli országról szól ez a kis regény, ahol legénykék és leánykák, azaz pinduri kisfiúk és kislányok, vagy ahogy másképp hívták őket: picurkák éltek. Ilyen picurka kisfiú volt Nemtudomka is. Virágvárosban, a Harangvirág utcában lakott barátaival, Tudomkával, Fürgével, Sedrével, Fúróval és Faragóval, a szerelőkkel. Hangásszal, a muzsikussal, Palettával, a festőmüvész-szel. Pirula doktorral, az orvossal, és sok más picurkával együtt. Arról szólt a könyv, hogy Nemtudomka és társai útnak indultak egy léggömbön, eljutottak Lombvárosba, jártak Sárkányvárban, no meg arról, hogy mit tapasztaltak, és mit tanultak. Amikor a picurkák útjukról hazatértek, Tudomka és társai munkához láttak: hidat vertek az Uborka-folyón, nádszálakból vízvezetéket építettek, és olyan szökőkutakat készítettek, amilyeneket Lombvárosban láttak. A picurkák jól elvégezték ezt a munkát, utána pedig a város utcáiba bevezették a villanyvilágítást, felszerelték a telefont, hogy hazulról is beszélgethessenek egymással; Fúró és Faragó pedig Tudomka irányításával televíziós készüléket szerelt össze, hogy otthonról nézhessék a mozit meg a színházi előadásokat. Azt már mindenki jól tudja, hogy Nemtudomka az utazás végére alaposan megokosodott, írni-olvasni tanult, elolvasta elejétől végig az egész nyelvtant és majdnem az egész számtant, példákat oldott meg, és még a fizika tanulmányozásához is hozzá akart látni, amit egyébként tréfásan fizimiskának hívott, de valamilyen okból kifolyólag mégiscsak elment a kedve a fizikatanulástól. Ilyesmi gyakran előfordul a picurkák országában. Egyik-másik picurka égre-földre esküdözik, hogy megteszi ezt vagy azt, hegyeket mozgat meg, és fejtetőre állítja őket; aztán dolgozik is néhány napig teljes erejéből, ez igaz, de később megint csak rájön egy cseppet a lustaság. 5