Bővebb ismertető
ÉDESANYA
Édesanya — ez nem is szó,
hanem valami csodálatos zene. Ha kimondom: szájam tán nem is mozog, mintha valami idebent magától zengene; mintha kis harang lennék házunk falán, és megkondulnék: »Édesanyám!«
Édesanya —
arcának, ruhájának nincs színe:
az egész valami
meleg fény, sugárzás.
Kis, seszínű szürke kötényt köt,
s csak úgy áradnak belőle a színek:
gyönyörű pirosak, sárgák.
Ha belép, én is fénnyé bomlom,
sugárzóm — ma már
ezredszer talán:
»Édesanyám!«
Édesanya
A szeme, a szeme!
Nem is szem — nekem maga a nap.
A nap, amelynek éltető sugárkái
minden pillanatban rámhullanak.
Sugarak,
melyektől piroslok-növök, mint künn a kertben a hónapos retek. Sugár,
mely értem követ fúrna át, acélt törne, ha bajban lennék, de lágyan rezdül fölöttem, ha nevetek.