Néha jobb lenne egyedül [antikvár]

Tulajdonosi pecséttel.
A háziasszonyok és az anyák sorsa egyetemes. Mindegy, hogy Bécsben vagy Budapesten, csak a lényegtelen kis részletek változnak. Bárhol is élsz, nem kis gondot veszel a nyakadba, ha elhatározod, hogy kiskorú gyermekeddel étteremben fogsz ebédelni. Egy falat meleg étel sem megy le a torkodon, mert a kicsi szörpös poharát kell tartanod, nehogy felboruljon. Ha pedig a srác netán már kinőtt a babakorból, akkor attól kell rettegned, hogy kiutasítanak a pincérek, mert amúgy jól nevelt gyermekedbe mintha ördög bújt volna. Apropó jó nevelés! Mielőtt kétségbeesnél, hogy lányod trehány, lusta és nemtörődöm, kérdezd meg barátnője édesanyját, neki mi a véleménye. Lehet, hogy más, mint a tiéd? Sokan tapasztalják, hogy gyermekünket nem magunknak, hanem a külvilágnak neveljük. Persze ez is valami! És a hétvégi bevásárlás! A sok töprengés, hogy mennyit is vegyünk, és a végén persze érvényesül a Murphy-törvény: bárhogyan döntünk, rosszul döntünk. A háziasszonyok apró bosszúságairól, a hétköznapi részletekről szólnak ezek a jó humorú írások. Magunkra ismerhetünk, okulhatunk belőlük, és ez nincs is ellenünkre. Christine Nöstlinger ugyanis a téma kiváló ismerője, és tudja azt is, hogy a mosolyogva, kikacsintva, iróniával vagy fanyar beletörődéssel előadott felismeréseket és nézeteket könnyebb elfogadni, mint a felemelt mutatóujjal, kioktatóan elmondottakat.