Nyomozom a detektívet [antikvár]

"És most kezdődik a hajsza. Az utca végén látom meg a detektívet. Befordulni készül éppen egy boltba. Megállok a bolt előtt - mikor kimegy, bemegy, megkérdezem, nem ismerik-e ezt az urat. De igen, szokott ide járni, a nevét nem tudják. Este egy vendéglőben, végre rábukkanok. A sarokban húzódik meg, egyedül egy asztalnál. Oldalt leülök, vacsorát rendelek, és figyelem. Semmi feltűnőt nem találok egyelőre a viselkedésében. Most már meg kell tudnom az igazat. Lopva, hogy ne vegye észre, a ruhafogashoz megyek. Megnézem a kabátját. B. N. monogram van benne. Ezen a nyomon indulok tovább. Fizet, indul. Várok egy kicsit, aztán megyek utána. Sarkában vagyok, sötét utcákon keresztül kísérem. Arséne Lupinre gondolok, a sok detektívregényre, amit olvastam, de nem jut okosabb az eszembe, mint a régi és kézenfekvő módszer: utánamenni, megtudni, hol lakik..." A híres író, Karinthy Frigyes természetesen kinyomozza a detektívet, és az eset mulatságos eredménnyel zárul.