Odüsszeusz, a vándor [antikvár]

Részlet: Váratlan segítség Hangos volt Odüsszeusz palotája a zsivajtól. Férfiak mulattak kinn, az udvaron. A hívatlan vendégek leterített ökörbőrön ültek, és kockavetéssel szórakoztak. Benn, a férfiteremben serény szolgák sürögtek-forogtak. Volt, aki lyukacsos szivaccsal az asztalokat mosta. S volt, aki húst szeletelt az ebédhez. Mások meg ke verőedényekben mézszínű bort vegyítettek. Odüsszeusz fia is ott ült a vendégek között. Állán alig pelyhedzett még a szakáll, de széles válla, izmos termete épp olyan yolt, mint az édesapjáé. Keserű szívvel háborgott magában, hiszen a deli bajnokok és ifjú királyok mind az édesanyja kezére pályáztak. És magában azt kívánta: bárcsak toppanna be váratlanul húsz év óta eltűnt édesapja, s vernjé ki a házból az, életét keserítő sok léhűtőt! Amint felnézett, a kapu elptt ismeretlen férfft pillantott nieg. A fáradt ember, markában rézkelevézzel, türelmesen várakozott. - Üdvöz légy, idegen - sietett hozzá Télemakhosz - jöjj beljebb, szívesen látunk! , Jobbját nyújtotta feléje barátságosan. Átvette, érchegyű kelevézét, és yendégét bevezette a férfiterembe. - Helyezd magad kényelembe - mondta. - Csillapítsd éhedet, szomjadat. Csak azután mondd ^1, mi járatban vagy - tette a mennyezetet tartó oszlophoz a fegyvert, a szépregyalult kelevéztartó közepébe, ahol az Odüsszeusz dárdái álltak. A vendéget szőttessel leterített zsámolyos székre ültette. Saját faragott székét is odahúzta, hogy távol a kérők lármájától apja felől faggassa az idegent, hátha megtudna Odüsszeuszról valamit. A szolgáló ezüst tálkába felfogott vizet öntött a kezükre színarany kancsóból. Miután kezet mostak,