Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:ELINDULUNK A KOLLÉGIUMBA Hajam s szakállam fehér, mint a hó, s ma is érzem az anyai csók melegét. Félszáz esztendeje már a búcsú pillanatának s oly tisztán, oly világosan rajzolódik elém e pillanat! A kocsi (nehogy valami fényes hintót értsetek alatta, egyszerű, saroglyás szekér volt az) ott állott az ajtó előtt. Édes apám (haj de szép, erős ember volt!) lábát keményen az elősaroglyának vetette s két kézzel markolta meg a gyeplőt, merthogy nyugtalanul toporzékolt, ágaskodott a Pista meg a Fecske. Mert hiába nagy a feje a lónak, sehogy sem tudja megérteni, hogy miért nem indulhat, ha már egyszer nyitva a nagy kapu. Az a nagy, gyönyörű tulipánokkal ékes kapu, melynek utcára néző homlokán szálláskereső vándorok szívét megdobogtatja, felmelegíti a rávésett szózat : ÁLDÁS A BEMENŐKNEK, BÉKE A KIMENŐKNEK!